Hrdina András híveivel 1722-ben telepedett le Szarvas területére és 1723-ban felépítették első templomukat. Igen gyenge anyagból, valószínű vályogból készíült, így helyette 6 év múlva 1729-ben újat építettek.

 

Szarvas második lelkésze Markovitz Mátyás ebbe a templomba oltárt emelt, toronnyal, harangokkal látták el a templomot. 1759-ben épült a harmadik templom, de ismételten csak az előzőkhöz hasonló anyagból és terjedelemben építették fel. A buzgó vallásos nép egy év alatt felépítette templomát.

 

Tessedik Sámuel és Boczkó Dániel lelkészek működése alatt épült 1788-ban a mai Ótemplom. Felépítése majdnem kizárólag Tessedik nevéhez fűződik. 1786-ban kaptak engedélyt arra, hogy a gyenge anyagból épült roskadozó templom helyébe, szilárd anyagból újat építsenek.

 

Építése oly kevés költségbe került, hogy Tessediket gyanuba fogták ellenségei, hogy kincset talált, melyet előttük eltitkolt. Tessedik a hihetetlen olcsóságot maga is elismeri, de magyarázatot is ad rá: „az épület a török háborúk alatt, minden gyűjtés és koldulás nélkül, valamint az adófizető földműves minden megterheltetése nélkül a régi torony renoválásával együtt három éven belül a szarvasi egyházközösség önkéntes adományaiból 27.000 forintért építetett. Nem fogja – úgy mond – az utókor elhinni, hogy ezen épület oly rövid idő alatt és oly csekély költséggel volt felépíthető, ha nem ismeri, milyen célirányosan lehetett nem csak a felnőtteket, de a gyerekeket is beosztani az építésnél, továbbá mint lehetett magát az építő anyagot első kézből olcsón beszerezni és Szarvasra szállítani.”

 

Tessedik tudniillik az egyház gondnokának 400 váltó forintot adott, hogy azzal menjen Máramarosba, ott vegyen fenyőfát, szállítsa azt Csongrádig a Tiszán s onnan Szarvasig a Körösön. Így a helyszínen közvetítő nélkül vett és leszállított famennyiség egy részét, mint fölösleget azután éppen 400 forintért sikerült eladni, így a templom faanyag ingyen volt. A kőanyagot Világos és Radna vidékéről kellett szállítani. II. József idején az így felépített templomok tornya is volt, mert az már korábban Mária Terézia idejében épült 1775-ben égetett téglából, órával is ellátták és a már meglévő három harangot is elhelyezték benne.

 

A templomot Kümnach Lajos pozsonyi építő mester építette, hirtelen halála után a budapesti Krausz mester fejezte be. Mindezt 8000 lelket számláló gyülekezet áldozatkészsége hozta létre.

 

1788 advent II. vasárnapján szentelték fel a templomot. 1838. december 9-én a templom 50 éves jubileuma alkalmából, újra festették, a templom padlóját kőtáblákkal rakták ki. Orgonáját kitisztították. Az ünnepi istentisztelet keretében az esperes megáldotta azt a hat házaspárt, akik az aranylakodalmukat tartották, tehát 50 éve a templom építésének évében keltek egybe. 1888-ban a templom 100 éves fennállásának ünnepére is tetemes költséggel renováltatta az egyház a templomot. A presbitérium a saját körében tartott gyűjtés révén a középső csillárt Klimaj Mihály, Jansik Mihály arany feszületet ajándékozott az oltárra.

 

1938-ban 150 éves jubileumára tatarozták a templomot és akkor nagyobbították az orgonát is

 

1960-as években tatarozták a templomot kívülről. 1988-ban a 200 éves évfordulóra Nobik Erzsébet szolgálata idején ismét felújították. 2009-ben Lázár Zsolt lelkész vezetésével külső és belső festés mellett megújult a torony óra, az elektromos hálózat és a csillár is.

 

A szószék, oltár fából készült aranyozással. Az oltárképet Zellinger András festette 1780-ban. Az oltárkép Jézus menybemenetelét ábrázolja. Az oltárkép két oldalán, Tessedik idejében az urnák helyén két istennő szobor állt: a remény és ájtatosság istennője és a munkálkodás istennője. 1817-ben a szobrok helyébe állították az urnákat, ugyanakkor lett a keresztelő medence is az oltár közepéről a keleti részére helyezve. A templomban 3000 ülőhely van.

 

A templomnak és a gyülekezetnek a következő lelkipásztorai voltak

 

Hrdina András 1722-1734,

Markovitz Mátyás 1734-1762.

Markovitz János 1762-1767. 1767. XII. 1. óta két állandó lelkésze lett a gyülekezetnek: primárius és secundárius, első és másodlelkész.

Tessedik Sámuel 1767-1820. 53. évi lelkészi szolgálat után hunyt el.

 

Tessedik mellett szolgált lelkészek:

 

Sztankovitz Sámuel 3 évig,

Járosi János 13 évig,

Járosi Pál 3 évig.

Boczkó Dániel 1786-1803

Hamaliar Márton bányakerületi püspök 1803-1817, akkor vált Szarvas püspöki székhellyé.

Sztanyák András 1808-1812-ig

Machula Gábor 1812-1830

Simon Sámuel 1830-1843

Jancsovics István 1843-1871

Walkó Sámuel segédlelkész 1843-1846

Placskó István 1846-1855

Haviar Dániel 1855-1867

Lányi Gusztáv 1855-1897 magyar lelkész

Sárkány János 1868-1895

Placskó István 1895-1924

Áchim Ádám 1871-1899

Scholtz Gyula 1900-1909

Kelló Gusztáv 1907-1945

Szelényi János 1924-1948

Székács Sámuel 1947-1982

Bártfay Kelló Gusztáv 1949-1951

Kalavszky Kálmán 1952-1965

Kovács Pál 1965-1980

Nobik Erzsébet 1981-1995

Kondor Péter 1996-1998

Lázár Zsolt igazgató lelkész 1998-

Domokos Jenő 2004-2006

Benkóczy Péter 2005-2007

Horváth Z. Olivér 2007-

Iskola lelkész: Horvát Anikó 2007-

 

Az új templom 1894-ben kezd épülni, itt szolgáltak a következő lelkészek:

 

Zvarinyi János 1897-1913,

Bartos Pál 1914-1941,

Kis György 1942-1948,

Szepesi Károly 1948-1970,

Pálfi István 1949-1980,

Aradi András 1971-

A következő forrásmunkák felhasználásával készült:

Dr. Neuman Nádor Jenő: Szarvas nagyközség története

Zsilinszky Mihály: Szarvas város története

Zsilinszky Mihály: Tessedik Sámuel önéletírása – Dr. Nádor Jenő sajtó alá rendezte

Dr. Tamási Mátyás: Szarvas történeti kutatás anyagából.

Az 1788-ban felépült nagy templomban, a régi 12 regiszteres kis orgonát állították fel. Ez kicsinek bizonyult a nagy templom számára. Ezért ezt az orgonát a gyülekezet a nagylaki gyülekezet részére ajándékozta, mint azt a régi jegyzőkönyvek bizonyítják.

 

A második orgona, ami ebben a mi ősi templomunkban szólt, 1804-ben készült. Készítője Herroteikk József orgonaépítő. Két manuálos 30 regiszteres, 2066 síppal rendelkezett. 1814-ben készült el, amikor is a külső díszaranyozáshoz 300 itce /azaz 265 liter/ pálinkát használták fel, ami rögzítette az arany festék díszítést, oly annyira, hogy ezt az aranyozást és a szekrényeket, amikben a sípokat helyezték el, az 1938. évi felújításkor is érintetlenül használhatták fel.

 

Az ezernyolcszázas években ez az orgona az ország második legnagyobb orgonája volt. Egyedül az esztergomi bazilika orgonája volt nagyobb, már harmadikként mögéje szorult a Mátyás templom orgonája Pesten.

 

1897-ben a Rieger Testvérek orgonagyára két szép halk változatot cserélt át az orgonában, aminek a sípjai ma is szólnak.

 

1938-ban került sor az orgona bővítésére állami támogatással. Borgulya Endre kántor tanító tervei alapján, Peskó Zoltán orgonaművész, kisebb korrigálásával az Angszter orgonagyár készítette el. 36 regiszteres 5 nyelvregiszteres és összes sípjainak száma 2484. Javarészt a régi sípok felhasználásával készült. Három manuálon elosztva. Megható arra gondolni, hogy vannak sípok, amik már 1804 óta szolgálják az Isten dicsőségét és gyönyörködtetnek minket csodálatos hangjukkal. Háborúkat túléltek és talán túlélnek minket is.

 

Ezen az orgonán a következő kántorok teljesítettek szolgálatot:

 

Chován Zsigmond 1838-tól

Dankó Soma 1889-től

Zvarinyi János 1905-től

Benkó Pál 1905-től

Csernák János 1918-tól

Rohoska Géza 1925-től

Pilinszky János 1930-tól

Rohoska Jenő 1930-tól

Borgulya Endre 1938-tól

Lipták Mihály 1940-től

Szarvas György 1940-től

Solti Lajos 1958-tól

Dr. Tamási Mátyásné

sz. Kalavszky Olga 1958-tól

Demján Sándor 1992-től

Janurikné Csonka Erika 2002-től

Himer Péter 2011-től.

2009. december hatodikán felszentelték a felújított szarvasi evangélikus Ótemplomot. A 221 éves templom megújítására 21 millió forintot költöttek. A szarvasi Ótemplomot 1788-ban Tessedik Sámuel építtette. Azóta több alkalommal is felújították. Legutóbb a 200. évforduló alkalmából, 1988-ban költöttek rá jelentős összeget.

 

A vasárnap délutáni istentiszteleten Ribár János, a Nyugat-békési Egyházmegye esperese az összefogás csodájának nevezte a szarvasi templom felújítását. A munkálatokra — amint azt Lázár Zsolt, az Ótemplomi Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze elmondta —, 21 millió forintot költöttek. Ebből 6,5 milliót a Magyarországi Evangélikus Egyház, 4 millió 250 ezer forintot pedig a szarvasi önkormányzat biztosított. A város lakói 6 millió 52 ezer 285 forintot adtak össze.

 

Áldoztak a nemes célra a vállalkozók is. Az Ótemplomi Evangélikus Egyházközség egy jótékonysági ebédet is szervezett, melyen több, mint egymillió forint gyűlt össze. Emellett az áldozati vasárnap keretében, illetve művészek által felajánlott festmények és egy száz példányban kiadott emlékplakett megvásárlásával is sokan hozzájárultak a templom felújításához.

 

Tessedik Sámuel egykori temploma most kívül-belül megszépült. Újrafestették a külső és a belső falakat, felújították az elektromos hálózatot, a tetőn elvégezték a szükséges bádogosmunkákat, belül felújították a csillárokat.

 

Az újraszentelésre eljött Kákay István, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának igazgatója is, aki köszöntő beszédében a szarvasi gyülekezetet a magyarországi evangélikus egyházak egyik jelentős oszlopának nevezte.

 

Tessedik Sámuel (1742-1820) az Alberti tót telep evangélikus lelkészének fia volt. A gimnáziumot Pozsonyban végezte, felsőbb tanulmányait Debrecenben, majd Erlangenben, bírta a német és a magyar nyelvet. Az elfelejtett szlovákot Szarvason kívánta feleleveníteni, 1767-ben lett a helyi tót közösség lelkésze, és haláláig (53 évig) a gyülekezet élén maradt. Emellett munkássága három nagyobb területre terjedt ki: a gazdasági szakoktatás, a mezőgazdasági termelés gyakorlati fejlesztése és az elméleti-szakirodalmi tevékenység. Ő honosította meg Szarvason és környékén az akácfát, s alkalmazott gazdaságában mezővédő erdősávot, a gyakorlatban adott jó példát a lóhere és a lucerna termelésére. Korát messze megelőzve, bámulatos sikereket ért el a használhatatlan szik termővé tételében. Gazdaságában Tessedik, épp a takarmánytermesztés kiszélesítése révén, fejlettebb istállózott állattenyésztést tudott folytatni, s ennek révén jelentősen növelte a tejhozamokat s az előállított tejtermékek mennyiségét. A szarvasiak Tessedik tanítása nyomán, írta az egyik kortárs, “több tehén és juhvajat és sajtot hoznak [Pestre], mint a három Pest, Pilis és Solt összekapcsolt vármegyék lakosai”. [1]

 

Az akáctelepítés valóságos megváltást jelentett a török utáni puszta magyar tájra. A futóhomok megkötését, az alföldi kerek erdők hűsét, a tanyavilág állandó kísérőjét, temetőink árnyát és fejfáit az akácinváziónak köszönhetjük.

 

Jegyzetek

 

Tessedik Sámuel Magyar agrártörténeti életrajzok. Szerk.: Für Lajos és Pintér János. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Bp, 1989.

 

További cikkek:

 

Felszentelték Tessedik megújult templomát

(1742-1820)

 

Tessedik Sámuel a Pest megyei Albertiben született 1742. április 20-án. A német anyanyelvű, de szlovákul is tudó apja evangélikus lelkész volt, édesanyja a pozsonyi származású Lang Erzsébet. Születése után két évvel az apa a békéscsabai gyülekezetbe került, majd apja korai halála után visszaköltöztek Pozsonyba.

 

Középiskoláit a pozsonyi evangélikus gimnáziumban végezte. A gimnázium után a magyar nyelv elsajátítása céljából a debreceni református kollégiumban tanult tovább. 21 éves korában a németországi Erlangen evangélikus egyetemére iratkozott be. A teológia mellett tovább bővítette orvosi és természettudományos ismereteit. Az egyetem elvégzése után útba ejtette az észak-német városokat. Halléban a nagyhírű árvaházat, Jena és Potsdam környékén a csatornarendszereket, a vízszabályozó gátakat, az öntözéses kísérleteket, a lecsapolási munkálatokat, a homokra telepített erdős ligeteket, a homokmegkötést, a mezőgazdasági ipart, a közoktatás fejlett intézményeit, és az oktatás tartalmi vonatkozásait tanulmányozta.

 

1767-ben meghívták segédlelkésznek az 5000 lelket számláló Békés megyei Szarvasra. Rövidesen vezető lelkésze lett a zömmel szlovák anyanyelvű gyülekezetnek. 1769-ben feleségül vette elődje, Markovitz Mátyás lelkész leányát, akinek halála (1791) után Lissoviny Karolinával kötött újra házasságot. Két házasságából 18 gyermeke született, közülük 9 érte meg a felnőttkort.

 

Évtizedeken keresztül, éppen 53 éven át, haláláig állt a szarvasi gyülekezet élén. 1820. december 27-én Szarvason halt meg.

 

Forrás: evangelikus.hu

 

További cikkek Tessedikről:

 

Tessedik a Wikipédiában

 

Elektronikus Könyvtár

 

Tessedik Sámuel életrajza

 

Nagy Lajos: Tessedik Sámule élete és munkája

 

Tessedik Sámuel a Facebookon

 

Százkilencven éve halt meg Tessedik Sámuel

Budapest, 2012. április 18., szerda (MTI) – Kétszázhetven éve, 1742. április 20-án született a Pest megyei Albertin (ma: Alberirsa) Tessedik Sámuel mezőgazdasági tudós, író, pedagógus, evangélikus lelkész. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga:

 

Apja az alberti szlovák telepesek papja volt, az ő halála után német származású felesége Pozsonyba költözött hétéves fiával. Tessedik a pozsonyi evangélikus gimnáziumban, majd – hogy a magyar nyelvben járatosabb legyen – a debreceni református kollégiumban tanult. 1763-tól az erlangeni evangélikus egyetemen teológiát, orvosi és természettudományokat tanult, majd Halléban a nagy hírű árvaházat, Jena és Potsdam környékén a csatornarendszereket, a vízszabályozó gátakat, az öntözéses kísérleteket, a lecsapolási munkálatokat, a homokmegkötést, a mezőgazdasági ipart és a közoktatást tanulmányozta.

 

1767-ben segédlelkésznek hívták a Békés megyei Szarvasra, ahol rövidesen vezető lelkész lett, és tanított az evangélikus iskolában. Két házasságából 18 gyermeke született, közülük azonban csak kilenc érte meg a felnőttkort.

 

Tessedik 1780 májusában (Mária Terézia tanügyi rendelete, a Ratio Educationis kiadása után három évvel) megalapította „gyakorlati gazdasági intézetét". Iskolája három fő részre tagolódott: az elemi vagy népiskolai tagozaton az általános alapismereteket oktatták, a második tagozaton mezőgazdasági témák, a harmadikon az ún. műipari ismeretek elsajátítása volt a cél. Ez utóbbi tagozatok a természettudományi és a gazdasági tárgyakra helyezték a súlyt, nem mellőzve a gyakorlati oktatást sem. A tanítás nyelve a tananyag jellegétől, a tanulók összetételétől függően szlovák, német vagy magyar volt, a tankönyvek jelentős részét Tessedik írta. Az iskola, amelyet könyvtár, laboratórium és szemléltető gyűjteménytár egészített ki, nyitva állt a tanulni vágyó parasztfiatalok előtt, ellátta a leendő néptanítók gazdasági továbbképzését, és a gazdálkodás vezetéséhez – későbbi szóhasználattal a gazdatiszti teendőkhöz – elengedhetetlen alapismereteket is oktatták.

 

Tessediknek egyre több vitája támadt az egyházközség elöljáróival, végül 1795-ben fel kellett függesztenie az iskola tevékenységét. A képzés három év múlva állami támogatással újraindult, de ekkor már a Helytartótanács felszólítására a „diákokat", a jobbára felnőtt, nemesi származású, gazdasági vezetésre kiszemelt férfiakat a vármegye küldte. Az Európa-szerte ismert gyakorlati gazdasági iskola 1806-ban zárt be végleg, pénz hiányában. A szarvasi példára indult 1802-ben a nagyszentmiklósi gyakorlati gazdasági szakiskola, amely ugyancsak Tessedik tervei alapján kezdte meg működését.

 

Szerteágazó és gazdag írásos életműve több mint négyszáz tételt számlál. 1784-ben jelent meg fő műve Der Landmann in Ungarn címmel - a magyar fordítás két évvel később A parasztember Magyarországon mitsoda és mi lehetne címmel látott napvilágot. Tessedik a parasztság korabeli állapotának leírása után azt boncolgatja, hogy milyennek kellene lennie az „eszményi" falunak és gazdaságának. Műveiben feltárta Szarvas gazdasági fejlődését, összefoglalta a szarvasi iskola küzdelmes éveit, önéletírásában pályafutása sikereit és kudarcait. Számos könyve foglalkozik a mezőgazdaság egy-egy ágazatával (fásítás, állattenyésztés, állatorvoslás stb.).

 

Tessedik elévülhetetlen érdemeket szerzett az alföldi szikesek befásítása, az akácfa és a mezővédő erdősáv meghonosítása, a rétművelés, a szénaszárítás és a szénapajták építése terén. Jó példát mutatott a lóhere és a lucerna, a kertészeti kultúrák (saláta, burgonya, sárgarépa) termesztésére. Az istállózott állattartás révén rendszeresen tudta trágyázni a földeket, ő alkalmazott Szarvas környékén először sorvetést, meghonosította a vasborona és a henger használatát. Új méznyerési eljárásának köszönhetően a méheket már nem kellett elpusztítani. Közreműködött a feldolgozóipar, az értékesítés, a vízi és szárazföldi szállítás megszervezésében, kutakat fúratott a tiszta ivóvíz biztosítása érdekében, szorgalmazta az árva- és szegényügy megoldását. Részt vett a keszthelyi Georgikon megszervezésében, amelynek elnöke is volt.

 

Tessedik, aki 1809-ben magyar nemességet kapott, 1820. december 27-én hunyt el Szarvason. Nevét viselte a 2008-ban a gödöllői Szent István Egyetem szervezetébe beleolvadt szarvasi főiskola, jelenleg is működik a gödöllői Tessedik Sámuel Anya- és Gyermekotthon. A Magyar Agrártudományi Egyesület 1961-ben Tessedik Sámuel emlékérmet alapított, melyet évente ítélnek oda.

270 éve született Tessedik Sámuel evangélikus lelkész. Tiszteletére nyílt egy emlékkiállítás a Tessedik Sámuel Múzeum dísztermében szombaton. A megnyitón két vezetőnk, Babák Mihály világi városvezető és Lázár Zsolt evangélikus gyülekezetvezető rótta le tiszteletét a nagy előd előtt. Forrás: newjsag.hu / Babák Z

 

Akt Tessedik születésnapjára

 

Tessedik Sámuel

Polgármesterünk először a Könyvtárban találkozott Tessedikkel, ahol egy német nyelven kiadott könyvét olvasta szótár segítségével. Tanult is a két és fél évszázada élt elődtől, merjen álmodni, merjen vállalkozni, merjen úttörő lenni. Polgármesterünk nincs is híján ezeknek a tulajdonságoknak, sőt, még Tessedik meg nem valósult álmainak megvalósítására is kísérletet tesz.

 

Ez az év kétszeresen is Tessedikre emlékezteti Babák Mihályt. A 270. születésnap mellett a 210 éves Vajda Péter Gimnázium visszatérése az egyház szárnya alá is az év fontos eseménye lesz.

 

Lázár Zsolt Tessedik önéletírásának miniatürizált változatát hordja magával. Nagyon érdekes, hasznos, iránymutató olvasmánynak tartja, mondta. Örömmel szolgál abban a Templomban, amiben hajdanán híres evangélikus elődje prédikált.

 

A kiállítás látogatóit egy akácfatorzó várta a Múzeum előtt. A törzs és a korona elágazását Szuhaj György a hét folyamán gondosan megtisztogatta a kéregtől, hogy szombaton, mintegy akt, made by the természet, fogadja a vendégeket, akik az evangélikus lelkész mellett az akác szarvasi meghonosítójának is tisztelegtek ezen a délutánon.

 

 

További képek